"Ha ez köznyelvi elnevezés, akkor arra utal, hogy az étkezési zavarok nagy részében nem valódi az éhséged.” - kezdi Tari Annamária pszichológus - „Egyfajta lélektani mechanizmus eredményeképpen jön létre. Nem azért eszel, mert mindjárt kiesik a gyomrod, hanem mert csökkenteni kell a szorongásaidat, feszültségeidet."

Az evés oka nem csak az éhség lehet, hanem sok minden más, így például az érzelmek, vagy az étellel kapcsolatban kialakult öröm keresése. Egy kutatás kimutatta, hogy a jóllakottság érzése után vannak, akik tovább esznek, mégpedig azért, mert az evés már örömforrássá vált számukra. Konkrétan ugyanazon a helyen keletkezett aktivitás az agyban, mit a kokainfüggők esetében.

Étkezés közben az elhízott emberek agyának ugyanazon része lép működésbe, mint amikor a kábítószer élvező szokásos drogadagjára gondol - állapították meg amerikai kutatók. A felfedezés egyértelműen azt jelzi, hogy a mértéktelen evés egyfajta káros szenvedélynek tekinthető.

Négy tipikus betegség

"Tipikusan a XXI. század betegsége." - folytatja Tari Annamária - "Négyféléről beszélünk. Az anorexia a kóros soványság, a bulimarexia, ami egy kevert állapot. A bulímia az önhánytatásos falási rohamokat jelenti, és ott van nem utolsó sorban a obezitás, ami a kóros elhízást jelenti."

Az elhízottak és a különféle evési zavarokkal (például anorexiával, bulimiával vagy túlevéses zavarral) küzdők számát figyelembe véve úgy tűnik, az evés minden második ember életében jóval többet jelent a táplálékszükséglet biológiai kielégítésénél, és számos lelki hiányt pótol. Ennek azonban nemkívánatos következményei vannak.

Egyrészt ilyenek a sokak által ismert vissza-visszatérő túlsúlyproblémák. Másrészt a pszichológiai deficiteket csak ideig-óráig lehet finom falatokkal elnyomni: vágyunk tárgya után továbbra is sóvárogni fogunk, s ha nem kapjuk meg, hiánya egyre fájóbb lesz. Ráadásul egyre többször és erősebben jelentkezik, ezért a túlevés mértéke és gyakorisága is emelkedni fog annak az életében, aki nem vesz tudomást ezekről a hiányokról, vagy nem ismeri fel őket.

Hétféle "pszichológiai éhség"?

A határtalan és biológiailag teljesen felesleges étkezésekben megnyilvánuló hiányok a pszichológiai éhség fogalmához kapcsolódnak. Ez olyan személyes és társas szükségleteket jelent, amelyek életkortól függetlenül minden ember életében lényegesek, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a bőrében.

Hétféle pszichológiai éhséget lehet megkülönböztetni, ezek az alábbiak:

• ingeréhség,

 

• kapcsolatéhség,

 

• elismeréséhség,

 

• szexuális éhség,

 

• strukturálási éhség,

 

• cselekvési éhség,

 

• produktivitási éhség.

Mindenkiben felmerül a kérdés, hogyan lehet megelőzni a pszichológiai éhség miatt kialakuló túlevést az ünnepek alatt és után.

Elképzelhető, hogy ha felismerjük a háttérben meghúzódó, valódi szükségleteket (ehhez adhatnak támpontokat a pszichológiai éhségtípusok), hamar találunk beavatkozási lehetőséget. Ám sokkal valószínűbb, hogy a szürke hétköznapokban kell dolgoznunk azon, hogy a karácsony ne csak az evésről szóljon.